Előadásaiban gyakran beszél a „nyugati civilizáció” „hanyatlásáról”. De mit ért pontosan a hanyatlás alatt?
Itt két dolgot kell különválasztani. Történészként meg vagyok győződve a klasszikus elméletről, miszerint
minden civilizáció olyan, mint egy szerves élőlény,
amely fázisokon megy keresztül: születés, fiatalság, felnőtt kor, öregkor és halál. Tehát úgymond normális, hogy minden civilizáció előbb vagy utóbb eléri a természetes végét, és ilyen értelemben a nyugat jelenlegi „hanyatlása” elkerülhetetlen volt a kezdetektől. A hanyatlást itt nem moralizálva kell érteni, hanem egy folyamatként.
Másrészt viszont emberi lények vagyunk, akiknek az orra előtt játszódik le a folyamat, és nem tudjuk nem észrevenni, hogy a hanyatlás tünetei hatással vannak a hagyományos erkölcsi mércére is, illetve nagyon is valós napi hatásuk van ránk is. Az individualizmus demográfiai hanyatlást okoz, a luxus a hagyományos család végét, a rövidtávú gondolkodás az ipar Ázsiába települését, a kapzsiság szélsőséges társadalmi polarizációt, a gyávaság az intézmény megbénulását, az arrogancia az eltérő hangok elnémítását, a kétszínűség a politikai korrektséget, az öngyűlölet a tömeges migrációt, a nihilizmus a kereszténység halálát, az irigység a középosztály gyűlöletét, és az egoizmus a környezetpusztítást okozza.
Hogyan definiálja a „nyugati civilizációt”?
Az emberi történelmet nagy civilizációk határozták meg: az ókori Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína, a klasszikus antikvitás, a muszlim világ és mások. Mindegyiknek véges élete volt, és nagyon határozott nézete az emberről, a természetről, s mindegyik hasonló fázisokon esett át.
A „nyugat” egyike ezeknek a civilizációknak, amely nem jobb, és nem is rosszabb a többinél,
de egyedi és csodálnivaló a maga módján. Természetesen a nyugat a sokkal régebbi Ó- és Újszövetségben, a görög és római civilizációban, illetve a kelták, germánok, szlávok vagy éppen a magyarok gondolati világában is leli gyökereit. Viszont a nyugati civilizáció történelme igazán a birodalmi csillogás Karoling-dinasztia alatti helyreállításával kezdődik el. Ma, a 21. században pedig a hanyatlás látható: eltűnnek a kezdeti kulturális hatások, amik kapcsán akár egyfajta „fausti indíttatásról” is lehet beszélni, a vágyról, hogy jobbak legyünk, a látóhatáron túlra jussunk, hogy minden határt és korlátot ledöntsünk.